2017. október 16., hétfő

Csillagles a Mályva utcában


...csak ültek fent a tetőn, Fátia kisasszony meg a tarka macska. Nem csináltak semmit, bámultak fölfelé. Bár azzal se lett volna baj, ha éppenséggel lefele néznek: aki naponta az eget járja, annak ismeretlen fogalom a tériszony. 

- Ma fájront van. Néha kell pihenni is. Ennyi nyüzsgés után! - mondta a kisasszony, és jólesően elnyújtózott a langyos cserepeken. - Ma csak lessük őket. 

A csillagok eleinte kissé feszengtek, de hozzászoktak a dologhoz. 

- Heló Fáti! Hoztam levendula fagyit kértek?
- Már hogyne, ugorj fel! 
- Nohiszen, könnyű azt mondani!

De a világszép, ám kerek Mályvarózsa valahogy csak felszuszakolta magát a nővére mellé a háztetőre. Mit kibír egy ilyen háztető...! Fagyi is jutott mindenkinek. Lila lett tőle az orruk. 





Na jó, valójában nem csak a Mályva utcában van csillagles, hanem a moly.hu Csillagles című antológiájában megjelent a Mályva utca című novellafüzérem több része. Az antológiát pedig én már a kezemben is tarthatom, sőt, már el is olvastam. 

A novellák története valahol tavaly karácsonykor kezdődött, amikor a férjem nagymamájának ajándékot kerestünk egy antikváriumban. Valami jó kis csíkos könyvre gondoltunk, ahogy válogattunk a Múzeum körúton, nagy kupac régi fényképen akadt meg a szemem. 1911 körüli portrék voltak, eredetiek. Fájni kezdett a szívem értük, hogy valaha ezek rettentő fontosak lehettek valakinek, hiszen nem véletlenül éltek túl két világháborút. És hát milyen nagyon kellett ezekre a sérülékeny papír holmikra vigyázni, hogy ma is a kezünkbe vehessük őket! Valakinek a szülei, vagy nagyszülei lehettek, esetleg soha viszont nem látott kedvese, és most itt osztogatják a képeket pár száz forintért a turistáknak... Valahogy nem éreztem rendben levőnek az egészet. Napokig töprengtem a dolgon, hogy igen oda megyek, megveszem, de aztán mit csinálok velük? 

És akkor elhatároztam, hogy új neveket, új történeteket kell írnom a képekhez. Hogy újra valakik lehessenek és az emberek újra szeressék őket. Így történt, hogy a moly.hu oldalra karcolgatni kezdtem a meséiket. Amikor pedig kiderült, hogy beválogatták a novellákat az antológiába, elhatároztam, hogy magammal viszem őket a könyvbemutatóra. Valami jópofa keretet gondoltam keresni a számukra, amire ráférnek azok a kézi csipkék is, amiket egy turkálóból mentettem ki hasonló érzelmi megfontolásokból. Végül a sors úgy hozta, hogy egy tervezett védett terület előzetes felmérésén az illegális hulladék között egy törött üvegű, két szárnyú, régi fa ablakra bukkantam. Nem keveset kellett könyörögnöm a férjemnek hogy cipeljük haza, de végül még egy jóbarátom és az egyik munkahelyi feljebbvalóm is besegített. 

Férfiklub
Két hónap munkám van benne, mire fogóval kihúzkodtam belőle a törött üveget, lecsiszoltam a fehér festéket és kifestettem maradék festékkel ilyen szép sötétbarnára. A feliratokat a férjem készítette, én varrtam fel a csipkét a keménypapírra, és a rajzok is tőlem származnak. A képeket képsarokkal rögzítettük, így bármikor meg lehet nézni a hátlapjukat is. Nagy-nagy örömmel cipeltük magunkkal a batárnagy ablakot metrón-villamoson a könyvbemutatóra. 

Sajnos az előző, Magánvégtelen című antológia könyvbemutatójára nem jutottam el, így idén úgy voltam vele, hogy ha kis piros elefántok potyognak is az égből, akkor is elmegyek. Hát, volt hogy úgy éreztem, hogy kiadós elefánt eső lesz, de csak eljutottunk. A molyos eseményekben azt szeretem legjobban, hogy annyi rég nem látott, vagy soselátott, ám internetről olyan kedves ismeretlen ismerőssel lehet találkozni, örülni egymásnak. Voltak pillanatok, amikor valóban azt se tudtam, merre forduljak, hogy ne maradjak le senki üdvözléséről.

Fátia kisasszony gratulációkat fogad - öninspiráló akvarell


A szervezők is alaposan kitettek magukért. És itt köszönném meg @Ciccnyog és @virezma molyoknak hogy harmadszorra is összehozták, hogy volt türelmük a szerzők millió egy kérdésének megválaszolására, a gondolom rengeteg írás elolvasására, értékelésére, és még egy ilyen szuper bemutatót is összehoztak nekünk. Igazán molyosan szeretetteljes rendezvény volt. 

Jó volt ismerős arcokat látni a közönség soraiban és a színpadon,  örültem a  gitárszónak, meg annak is, hogy bár nem voltak jelen, elhangzott a két illusztrátor üzenete és @Ciccnyog igazán személyes és kedves, az antológiák születésének ötletét elmesélő önvallomását is jólesett meghallgatni. 


Külön köszönöm a szervezőknek, hogy lehetőséget adtak rá, hogy elhangozzon az Édes kis túlzás című írásom, amit az édesanyám olvashatott fel. Még nem volt alkalmunk ilyen formában együtt dolgozni, de szerintem jól sikerült nagyon. 


Édes kis túlzás - Világszép Mályvarózsa, Keserédes úr


Amikor pedig végre belekukkanthattam az antológiába, megint találtam örülni valót: két, szívemnek nagyon kedves illusztrátor készítette a rajzokat, @Leoni Fátia kisasszonyról, @Lahara pedig Világszép Mályvarózsáról készített egy-egy igen jellemző képet. 

Amíg pedig a férjem a barátaimmal molyantológia afterpary gyanánt Trónok harca társasozott, addig én végre elolvashattam az antológiát: szép, erős a mezőny idén is. Most a versek fogtak meg jobban, de a prózából is akadt, amihez vissza-visszatérnek a gondolataim. A könyvbemutatón is elhangzott Az utolsó dedikáció, mókás-szomorú pillanatfelvétel Esterházy Péterről csodaszép.  

A legjobban a címadó vers, @csucsorka csillaglesen című műve tetszett, ezt azóta szinte kívülről fújom. Van annak valami elmondhatatlan bája, ahogy az ember megtalálja az apróban a nagyot, a férje szeplős hátán a saját univerzumát. És olyan jó, hogy nem csak be nem teljesült szerelmekről írnak hosszú és fájdalmas dolgokat idősödő férfiak (bocs, a felsős tankönyvem valahogy inkább ilyeneket tartalmazott), hanem végre egy költőnő, aki valami egészen gyönyörűt fogalmazott meg egy jól sikerült házasságról és a férjéről. 
 A másik, ami nagyon megtalált @Littlewood Pár nap címűje, amiben megleltem azt a rám talán túlságosan is jellemző, múltakba révedező nosztalgiát. Mégis csak volt valami jó a kamaszkorban, és akkor még észre se vettük. 
@déli_báb, @Fehér_Csaba meg @Psyche verseit is nagyon megszerettem, remélem Adéltól és Anettől is olvashatunk egyszer önálló kötetet! Csabától pedig itt olvashattok még! :)


az ablak a múltra
Hogy azért kicsit elégedetlenkedjek is, a Barhole-t továbbra is utálom. Nem otthonos ez a sötét, a zöld fénytől alig láttuk, ki van a színpadon. Nem tudom dicsérni, aki a pince- és romkocsmákat feltalálta. A másik bánatom az antológia előszava volt: túl messziről indít, és túl kevés köze van ahhoz, ami a könyvben van, nem eléggé szól nekünk, rólunk. 


Ámde összességében... Köszönöm moly.hu, @Bence, @Ciccnyog, @virezma, köszönöm a sok vidám barátnak akik az orrom alá tolták dedikálni az antológiájukat, akikkel összenevettünk, akiket hallhattam-olvashattam és rájuk csodálkozhattam. Jó hozzátok tartozni na! Mindörökkémoly. 



2017. szeptember 19., kedd

A jó mesékből nem lehet kinőni - gondolatok a kortárs gyerekirodalomról






Megkaptam a lehetőséget a Könyvmolyképző Kiadótól, hogy szeptember 9-én az Aranyláz rendezvényen részt vehettem a Mitől lesz egy mese a gyerekek nagy kedvence?című beszélgetésen Kozári Dorka, K. László Szilvia meseírókkal és Kozma Réka szerkesztővel.  

Azért is nagyon örültem a felkérésnek, mert épp a nyáron teljesítettem egy kis egyszemélyes kihívást: igyekeztem megismerkedni néhány, a moly.hu -n gyakran szembe jövő kortárs gyerekirodalmi művel. Nagyon kellemes kaland volt, a reggeli kása mellé képes meséket olvastam, a kedvenceimet felolvastam a férjemnek is. Húsz magyar nyelven megjelent mesekönyvet olvastam el a nyáron, így még egész sok példát is tudtam hozni a beszélgetésre.

Most a blogon is válaszolok a beszélgetésen előkerült kérdések egy részére, és megosztom a nyári olvasmányélményeimet is. 

Mitől is lesz jó szerintem egy mese? Például attól, hogy nem lehet belőle kinőni. Szerintem azokat a könyveket, amiket felnőttként csalódottan tol félre az ember, már hét évesen is kár volt elolvasni. Az igazán jó mese az, amit a felnőtt és a gyerek is szívesen olvas, akár a gyerekkel együtt olvasó szülő, akár maga a gyerek, felnőtt korában. Épp így van ez az illusztrációkkal is: ami egy felnőttnek is ízléses, vicces, azok az igazán jó képek. Idei nyári élményeim alapján kedvenc példám erre Sven Nordqvist Pettson és Findusz sorozata. A szerző maga az illusztrátor is, a rajzokon sok apró részlet van, még a 32 éves férjem is lelkesen keresgélte a muklákat. A Könyvmolyképző Kiadó könyvei közül pedig Bodor Attila: A ló, aki édességet tüsszentett  című lett családi kedvencünk: elsőre kissé meglepő a cím, de ha az ember túlteszi magát ezen az első meglepődésen (fúj, lótakony!) utána már nagyon rá lehet hangolódni Attila humorára, rengeteg belső poén forrása tud lenni a mese. 

"Egy ló mégsem lakhat örökké a kanapé mögött!" 
Bodor Attila: A ló aki édességet tüsszentett


  Szimonidesz Kovács Hajnalka finom akvarell festményei is olyanok, hogy nem csak a gyerekek fogadják szívesen az élénk színeket, hanem a szülők is elgyönyörködhetnek az igényes képeken.

Akiről még az derült ki a számomra hogy méltán híres, az Berg Judit és az ő Ruminije . Rumini amolyan Rejtő regényhős, gyerekeknek. Kedvesen ismerős figura a vásott kikötői csavargó, aki tengerre szállva leleményességével és bátorságával érdemli ki a kapitány megbecsülését. A kaland és a humor is olyasmi, ami a gyerek- és felnőtt olvasóknak is nagyon fontos. 

Manapság sokan beleesnek abba a hibába, hogy gyerekkönyvnek álcáznak kifejezetten felnőtteknek szóló történeteket, konkrétan felnőtteknek szóló szépirodalmi alkotások bújnak meg a gyerekkönyv címke alatt. Azt nem értem pontosan hogy miért teszik, mert elég hamar lebuknak vele, de ezt én a kisebbik hibának tartom. Ha kedvük van ilyesfajta álarcot (könyvek esetében álcímkét?) viselni, ám tegyék, ha amúgy jó irodalom, én ezt elnézem neki. Ha egy-két lelkes szépirodalom olvasó anyuka megszeretteti a gyerekével, (mert bizonyos korban a szülő hathat úgy a gyerekre, hogy ami anyának tetszik azt ő is szívesen olvassa), azzal nincs is semmi baj. Inkább azt tartom hibának, ha rossz irodalmat adnak a gyerek kezébe. Gyönge szövegre nincs mentség.

A beszélgetésen szóba kerültek a problémamegoldó mesék is: velem is történt már meg, hogy megkaptam a kérést: írj mesét válásról! Persze hiába, nem tudtam vele mihez kezdeni. Hiszen én magam sosem voltam elvált szülők gyereke, én sem váltam el, így a téma nem foglalkoztat, ettől aztán nem is tudnék róla hitelesen írni. Emellett a beszélgetésen is egyetértettem K. László Szilviával, szerintem is jó, ha a szülők kapnak segítséget ahhoz, hogy egy mesekönyv kapcsán tudjanak beszélgetni a gyerekekkel mozaik családok, a szivárvány családok, vagy a  halál elfogadásáról meg a  környezetvédelemről, de erőltetni nem érdemes. Nem minden írónak való minden téma, csak azért, mert valamilyen témára igény van, nem elvárható a szerzőtől hogy írjon róla. Egy író akárhogy csűrjük-csavarjuk, mégsem iparos mesterember, aki bármilyen széket elő tud állítani a vevő kérése szerint. Inkább bűvész, aki az általa ismert, valóságos dolgokat tudja úgy megmutatni, mint egy új csodát.



Valamennyire azért lehet és kell is alkalmazkodni ahhoz, hogy mi érdekli a közönséget, nem szabad teljesen elszakadni tőle, mert abból vagy valami rettenetes giccs lesz, vagy a fent említett szélsőség, a gyerekkönyv borító alatt megbúvó felnőtt irodalom. Kezdő szerzőknek ajánlom ehhez azt a gyakorlatot, ami nálam teljesen véletlenül alakult ki: egy rég látott, gimnáziumi osztálytársammal és a kisfiával futottam össze egyszer az utcán, és nekik ajánlottam fel, hogy írok a gyereknek mesét, ha megmondja, mi a kedvenc állata. Hamarosan kaptam egy üzenetet az anyukától, hogy egy fehér sárkány ez a kedvenc. Azóta születésnapra, névnapra, karácsonyra gyakran írok történeteket ennek a kisfiúnak az ő fehér sárkányáról Előtte gondosan interjút készítek az anyukával a facebookon, hogy épp mi érdekli a fiát: csillagászat, a tenger élővilága, vagy éppen egy időgép és a múlt nagy tudósai. És persze ő maga is mindig szerepel a történetben, a gyerekek azt is nagyon szeretik, ha ők maguk a mese hősei. 

A gyerekek azt is nagyon szeretik, ha maguk a szülők találnak ki nekik történeteket, ehhez nem kell profi szerzőnek lenni. Gyerekként nekem is azok voltak a kedvenc meséim, amiket a szüleim fejből meséltek, akár úgy, hogy én is beleszólhattam, hogy merre alakuljon a történet. Az Aranyláz színpadán Kozári Dorka  is megosztotta velünk, hogy ő is mesélt együtt az anyukájával kicsiként. 

Végezetül pedig ide teszem életem egyik első khm irodalmi alkotását. Ezt valószínűleg kevesen tudják rólam, de nem prózával, hanem versekkel kezdtem. Kamaszként rémesen cikinek éreztem, amikor a madarásztábor honlap szerkesztője előtúrta egy régesrégi antológiából a 8 éves kori verseim egyikét, de azóta kinőttem a kamaszkorból. Így itt hagyom nektek a végére, mosolyogni ér:




Kutya zenebona

Elöl megyen Bodri,

utána megy Berci,

hátuk mögött síppal-dobbal

a kicsi kis Morzsi.

(1994) (8 éves)




...és még egy külön köszönet @adricca molynak, amiért eljött meglátogatni, meghallgatni bennünket a kerekasztal beszélgetésen! :)

fotók: Lovranitsné Ollerinyi Valéria


2017. január 6., péntek

Könyves óév búcsúztató - 2016 olvasmányai


"Végtelen nagy csönd van, ünneplő, erdei csönd."
213. oldal
Kissé megcsúsztam az évértékelővel, mert a karácsony és a szilveszterezés elvonta a figyelmem az ilyesmiről, de íme, lássuk, mit is olvastam 2016-ban:

84 könyvet olvastam, melyből:

19 valamilyen természettudományos ismeretterjesztő könyv, többnyire madaras, egy kivételével ami paleontológiai

Ehhez nagyban hozzájárult, hogy a férjemmel esténként felolvasunk egymásnak, én neki valamilyen angol nyelvű mesét olvasok (amivel én gyakorlom az angolt, ő javítgatja a kiejtésem), illetve ő nekem valamilyen ismeretterjesztő könyvet olvas, mert madarakból, természetismeretből mindketten szeretnénk fejlődni. Ez a napi 10 percet foglalkozz valamivel dolog tényleg működik, ha semmi másra nincs időnk egész nap, legalább ilyen "esti mesére" mindig van. 



Visszatérő szerző: Schmidt Egon. A sokadik könyvet olvassuk (újra) tőle, tökéletes karácsonyi alaphangulat-megadó könyve számunkra A madáretető vendégei. Több novelláját olvastuk el karácsony előtt különböző könyvekből válogatva, amik valamilyen téli természetleírások. Schmidt Egont olvasva észrevétlenül tanul az ember, nem kell görcsösen jegyzetelni, mert a könyvekben többször bukkannak fel nagyjából ugyanazok az ismeretek, és mire másodszor-harmadszor hallod, megtanulod. Kedvet csinál kirándulásokhoz, és elhozza a séta, túra élményét az otthon pihenős hétköznap estébe is.

"Lassan oda jutunk, hogy kulacsban kell vinnünk csapvizet, ha kirándulunk a hegyekbe, mert a valaha kristálytiszta patak vize is elszennyeződött."
5. oldal

Kiemelkedő szerző, meglepetés: Sterbetz István. Az első könyvélményem tőle túl száraz és nehézkesen szakmai volt. Egyetemista koromban kezdtem bele az Élő múzeumokba, de félbe is hagytam. Az Őszi vizeken viszont az idei könyvélményeim egyik legkedvesebbikévé vált. 



"Sátor előtt, rőzsetűznél vacsorázok. A szalonna minden zsírját kiizzadta, és üvegesre sült a nyárs végére tűzött hagyma is. A karéj kenyerek lassan megpirultak, így hát falatozhatok. 
A tábortűz hamvad, pislákol. Parázs lesz a lángból, a parázsból hamu, tücskök ciripelnek, időtlen nagy nyugalom van… 
Ilyen a nyár. Ezt adja Vásárhely meg a Tisza, a Barci-rét. 
Belebújok a hálózsákomba, fejem alá szénaköteg kerül párnaként. 
Nincs most egyéb dolgom, mint az eget bámulni, millió és millió közül kivárni a netalán aláhulló csillagot. 
Azt hiszem ez is olyan pillanat, amikor az ember tudja, érzi, hogy most a boldogsággal találkozott."

217. oldal



2 fotós könyv év elején

Mert még mindig szeretnék tisztességesen megtanulni fényképezni, de egyelőre a gépem használati utasítása és a fotós könyvek nem vittek eléggé előre, tanfolyamra meg nincs pénzem, időm sem ismeretem, hogy mire, hova érdemes beiratkozni. Tippeket szívesen fogadok!



25 könyv angolul (ebből kettőt félbe hagytam, mert még túl nehezek voltak).

Az év felfedezése volt számomra, hogy a Dagály utcai Könyvtárban szép számmal vannak angol nyelvű gyerekkönyvek, ami nekem tökéletes gyakorlás és önbizalom növelő. Ráadásul szívesen is olvasom, mert magyarul is szeretek mesét olvasni, így pedig legalább legalizálva van az érdklődés. Nem céltalan időtöltés, angol tanulás! Egy részüket a férjemnek olvastam fel, őt is szórakoztatja. 



kedvenc szerző: Jill Murphy, The Worst Witch sorozatát folytattam 2016-ban is, egy kötet maradt 2017-re. Még mindig sokkal jobban tetszik mint a Harry Potter, sajnálom hogy gyerekként nem találkoztam vele. Ez is boszorkány iskolás könyv, de régebbi mint a HP, és jobban hasonlít az én képzeletemben élő boszorkányiskolára, mint a Roxfort. Jill Murphy főszereplője először is lány, ami engem HP-ban mindig zavart gyerekként is. (Egy kisfiúval eleve nehezebben azonosultam, ráadásul a boszorkányság mint olyan a népmesék és a régi műmesék alapján is inkább lányos, lányokhoz tartozó valami és ezért is idegen volt számomra Rowling világa elsőre. Bár később megszerettem, de elsőre le se emeltem a polcról a könyvesboltban mert "fiú van a borítón"). Miss Cackle iskolája az a hamisítatlan lányiskola, annak minden pöttyöskönyves bájával. De mellőzi az igazán sötét, tragikus dolgokat, ami a HP után szintén kellemes csalódásként ért. Egészen más lelkületű embereknek íródott, sokkal inkább nekem. 

Nagy csalódás: Aprilynne Pike Wings. Valaha még Horvátországban vásároltam a könyvet, csekélyke angoltudással, hogy de jó lesz ez egyszer majd gyakorolni. Tetszett a borító, nagyjából tündéres, biztos érdekes lesz. Hát nem... Kiborítóan erőltetett könyv, de angol gyakorlásnak és sikerélménynek megtette. 



Leltem viszont három sorozatot, aminek jó lenne beszerezni a köteteit. Szintén a Dagály utcai Könyvtárban találtam rá a The ​Little Book Of Elves And Fairies című könyvre és ennek a hercegnős változatára, amik tulajdonképpen szépen illusztrált népmese válogatások. Rettentő szórakoztató volt a Monster ​Stories For Bedtime, aminek a boszorkányos részét már olvastam, és új felfedezésem Lucy Daniels állatorvosos, állatrajongós gyerekregény-sorozata is. Utóbbi amolyan igazi szündiei olvasmány, kár hogy nem fordították le a magyar gyerekeknek is. 

Népmesés kötetek: izalndi, horvát, keleti szláv, görög, magyar (felső-tiszai), szlovák, szlovén. A Mítoszok Csatája miatt igyekeztem több mítoszt is olvasni, egyáltalán arról olvasni hogy mi az a mítosz, erre A mítoszok rövid története egészen megfelelőnek bizonyult.

"A páfrány is azon növények közé tartozik, amelyek bűvös erejüknél fogva használhatnak és árthatnak az embereknek, megjövendölhetik a várható szerencsét vagy a bajt. Erre szolgál nem csak a növény hanem a magva is. 
A páfránymagnak a nyári napforduló idején a legnagyobb az ereje. amikor a legrövidebb az éjszaka, és a leghosszabb a nap."

88. oldal
Szintén a népmese témához tartozik, hogy 2016-ban jelent meg Zalka Csenge Virág új könyve a mesemondásról, a Mesemondók márpedig vannak . Csenge könyvbemutatója és a közös mesélés is nagyban hozzáadott a népmeseolvasási motivációmhoz.

Év vége felé megszaporodtak az olvasmánylistámon a néprajzi könyvek, szintén a Dagály utcai Könyvtár közelsége miatt, ami dugig van velük. Jó néha olyasmit olvasni, ami nem kapcsolódik semelyik tulajdonképpeni munkámhoz, csak úgy önmagáért olvassa az ember. A kedvencem
Dömötör Tekla A ​magyar nép hiedelemvilága című könyve lett, amit azóta be is szereztem saját példánynak. 




Boldog új évet és hasonlóan jó olvasány-élményeket mindenkinek 2017-re is! (És kiránduljatok a Normafára mert télen ilyen szép!)





2016. november 14., hétfő

Tündérek-e a boszorkányok? Ti kérdeztétek




Benedek Elek születésnapja alkalmából Zalka Csenge Virággal és Varga-Fogarasi Szilvivel blogsorozatot indítottunk, Hetedhétfő címmel. Mert mindhárman mesemondók vagyunk, Elek apó szülinapjától számítva egymást követő hét hétfőn jelentkezünk, mesékkel, meséléssel kapcsolatos témákkal. Ez a hétfő az idei Hetedhétfő akció befejező része. A héten ti kérdezhettetek, és minden mesemondó blogger választott néhány kedvencet a kérdéseitek közül, amire megfelel.


Kinek mesélsz?

Most például Neked, aki olvasod! :) De kedvenc közönségeim az alsó tagozatosok, a nagycsoportosok és a felnőttek. Akik szeretik a tündéreket, akik szeretik a manókat, akik szeretik a madarakat... 

Nem tervez-e esetleg a közeljövőben a kőbànyai könyvtàrban mesèt mondani?

Ha hívnak akkor feltétlenül! :)))) 

"Hmmm....hát engem èrdekelne a tündèrek vagy a boszorkányok eredete. Sok mesèt hallottunk már róluk, de èn mèg egyet sem, h mègis h jöttek lètre. Èn kiváncsi volnèk h ti, hozzáèrtők h kèpzelnètek el" 

by Rebi

 A tündérek a mesékben általában szép, jó vagy gonosz, de mindenképp nem evilági lények. Bár némely mesében feleségül veszik őket, de többnyire nem is feltétlenül hús-vér alakok. A boszorkányok ezzel szemben a népmesékben megjelenhetnek hasonlóan nem evilági lényként, de a hiedelmekben boszorkányságot tulajdonítottak valóban létező embereknek is. A különböző látszat ellenére a két lény története mégis kapcsolódik egymáshoz, legalábbis a közép- és délkelet európai hiedelmekben. Pócs Éva, boszorkányhiedelmekkel kapcsolatos vizsgálódásai során arra jutott, hogy ezek sokszor tündérekkel kapcsolatos hiedelmekből és kultuszokból eredeztethetőek. A tündérek valaha egy régi vallás szellemlényei lehettek, akik a kereszténnyé válás során démonizálódtak. A régi hit isteneiből kiszámíthatatlan tündérek lettek, inkább félt, mint tisztelt lények. Egyes tulajdonságaikat átruházták valós emberekre is, ebből lett a boszorkányságba vetett hit. Ilyen módon a tündérek sokszor régi istenekből, a boszorkányok pedig a tündérekből lettek, ha kicsit leegyszerűsítjük a dolgot. 
A témában ajánlanám sok szeretettel Pócs Éva Tündérek, démonok, boszorkányok  című könyvét.






A kékes hajú néni akit a buszon láttam boszorkány?( csak mert szerintem az)/

by Écska 

Az az érdekes, hogy boszorkányból kétféle van, ha a népmeséket és a hiedelmeket vesszük alapul. A népmesékben gyakori, hogy ugyanazt a szót használják mint a hiedelmek, de mégis mást jelentenek. A népi hiedelmek táltosa ember, a mesék táltosa pedig ló. A mesék boszorkányai nem hús-vér emberek, inkább démoni alakok, a hiedelmek boszorkányai viszont valódi emberek, akiknek a régi közösségek démoni képességeket is tulajdonítottak. 

A kortárs boszorkányságról Virág Mező nél lehet olvasni. Ha engem kérdezel, szerintem a mesebeli boszorkányok, a régi hiedelmek, és mai boszorkányság ugyanolyan izgalmas téma. És hogy a néni maga mi, az kívülről szinte meghatározhatatlan, sokkal egyszerűbb megkérdezni tőle, hogy ő minek tartja magát. :)


Miért van az, hogy a toronyba zárt királylány és a szegény ember legkisebb fia valahogy mindig automatikusan bejönnek egymásnak? Egyáltalán mennyi erre az esély? 
by Écska

Van az úgy hogy nagyon nem jön össze a dolog. Vannak olyan variációk, amikor a királykisasszony csak a vándorlegény varázslatos tárgyaira hajt, (bocskor, ostor, láthatatlanná tevő köpönyeg, varázsgyűrű, lámpás stb), és amint hozzájut, otthagyja a legényt csupasz földön és megszökik várastul-varázsszerszámostul, esetleg egy teljesen más férfival az oldalán. Ilyenkor általában a vándorlegény kutyája és macskája visszalopják az elvesztett holmikat, vagy a legény maga csúnya, hosszú orrot növesztő varázsgyümölccsel áll bosszút a hűtlen királylányon, és így zsarolja vissza az elvett tárgyait. Akkor pedig keres magának egy másik, hozzá jobban illő feleséget, nem ritkán alacsonyabb sorból. 

Melyik mesefigura áll hozzá a legközelebb? 

A szláv mesék tündérei meg az izlandi népmesék (öreg)asszonyfigurái. Alapvetően a tündér- és boszorkány figurák bármilyen népmesében. Meg a manók.


Vannak saját meséi? 

Mesélni ugyan nem mesélek saját történetet, de van egy meseregényem, Lea és a viharbanyák

Mi ihlette e meséket? 

Főleg gyerekkori emlékek, az életemben fontos emberek, és túrahelyszínek. 

Hogyan van benne a mese a mindennapjaidban?

Mindenek előtt úgy, hogy rengeteg népmesét olvasok, akár munkába menet metrón buszon. Gyakori, hogy élethelyzetekről is beugrik egy-egy kapcsolódó mese: megoldást ugyan nem feltétlenül ad, de segít elmagyarázni a problémáimat másoknak, vagy egyszerűen egyes konfliktusoknál nevetünk magunkon, amikor meglátjuk a szituációt egy népmesében. Így egy kicsit kívülről, görbe tükörben látjuk az esetet és benne magunkat. 

Mert az tuti biztos, hogy  a királylányok megérzik az ilyesmit! Már a járásodból megmondják, hogy te vagy- e a legkisebb. Ha nem, akkor bukta! Akkor megvárják a tesót. Tudom..nagy lesz a korkülönbség. De végülis a mesék sosem pedzegetik, hogy hány évesek a királylányok. Egy nő életkora amúgy is tabu. by Écska


A fenti életkorral kapcsolatos kérdés az én fejembe is szöget ütött, erre hadd válaszoljak egy nyolc éves kori versemmel:

"Száz egy éves kiskirálylány ablakában álldogál,
Királyfinak kéne jönni, évek óta várja már" ;)

Neten elérhető felvétel ajánló más storytellertől?

by Szilvi

Ajánlom a 2011-es Holnemvolt Fesztiválról a számomra legkedvesebb, tragikus hirtelenséggel elhunyt mesemondót: 



Itt találjátok Szilvi és Csenge eheti beszámolóját!

Mindenkinek köszönöm aki velünk volt az elmúlt hetekben, jövőre újra felköszöntjük Elek apót a mesés blogokkal!


2016. november 7., hétfő

Hetedhéfő - Barangolás mesebeli tájakon

Benedek Elek születésnapja alkalmából Zalka Csenge Virággal és Varga-Fogarasi Szilvivel blogsorozatot indítottunk, Hetedhétfő címmel. Mert mindhárman mesemondók vagyunk, Elek apó szülinapjától számítva egymást követő hét hétfőn jelentkezünk, mesékkel, meséléssel kapcsolatos témákkal. Ezen a héten arról írunk, hogy melyik mesebeli helyre látogatnánk el szívesen.




Ha nem szorítkozunk szigorúan népmesebeli helyszínekre, akkor részemről Középföldére vágyom. Mindig is zavart, hogy a könyvekben, filmekben túlnyomó részben a háborúkról, csatákról, ilyesmikről esik szó, és túl kevés a megismerhető kedves hétköznap. Úgyhogy részemről szívesen elmennék néprajzi gyűjtőútra Középföldére. 

Ha népmesebéli helyszínt kell választani, akkor pedig természetesen egy tündérdombot néznék meg szívesen belülről. Ehhez persze kéne némi bátorság, és mindenféle szabályok ismerete. Feltétlenül vinnék magammal emberi világból való ételt, és némi vasat persze, hogy haza tudjak jönni. 

"És most még valamit látott a gyerek: nem messze oda, az egyik domb fényleni kezdett. Mindjárt gondolta, hogy tündérvár lehet, és csakugyan, abban a pillanatban kettévált a domb oldala! Csodálatos fény áradt a rétre, muzsikaszót hallott meg vidám mulatozás zaját. No, ezt megnézi közelebbről, anélkül már csak nem megy haza! (…) odament hát a dombhoz és bekukucskált. Javában állt a mulatság, arasznyi emberkék táncoltak, muzsikáltak, de olyan gyönyörűen, hogy ahhoz foghatót álmodni se lehet. A legényke sokszor hallotta az öregektől, hogy az ilyen tündérhegy ajtajába valami vasdarabot vagy acélt kell dobni, akkor nem csukódik be. Szerencsére egy nagy varrótű volt a zubbonya hajtókájába tűzve, azt kivette és beszúrta a földbe, ott, ahol a domboldal meghasad. Most már nyugodtan beléphetett, le is ült. A törpék javában ropták a táncot körülötte, mégpedig dudaszóra."
213. oldal

Angol, ír, skót, walesi, cornwalli, izlandi, holland, belga mesék



A mesékben leginkább a tündérvilágok, a tündérek öltözékének, szokásainak minél részletesebb leírásai érdekelnek, ezeket szívesen megnézném persze a saját szememmel is. Na és mindenféle mesebeli varázserdőkbe is szívesen ellátogatnék. Belegondoltatok már, hogy egy tölgyfa 4-600 évig is élhet? Azokban a régesrégi időkben, amikor még nem volt intezív erdőművelés, nem csak egy-egy ilyen fával találkozhatott az erdei vándor, mint manapság, hanem egész erdők lehettek tele efféle matuzsálemekkel. Hát hogyne gyújtotta volna fel a valamikori emberek képzeletét ez az igazi, vénséges fákból álló vadon? 



"Sokáig bolyongott az erdőben, míg egyszer csak egy réthez ért. Nem járt még erre soha. Óriási harmatcseppek csillogtak a virághímes gyepen, édes és mámorító illat csapta meg az orrát. Hirtelen sok-sok apró lábnyomot pillantott meg a fűben. A nyomok egy nagy kört írtak le, és egyetlenegy se vált ki a körből. (…) 
Csakhamar különös muzsikát hallott a távolból, de sehol egy teremtett lélek. Körülkémlelt, és ekkor úgy rémlett neki, mintha a hang abból a pici felhőfoszlányból jönne, amely eddig magányosan úszott az égbolton, és most lassan lefelé ereszkedett a rétre. 
Algon csodálkozva látta, hogy amit felhőnek vélt, az egy csillogó, nagy vesszőkosár. A kosárban tizenkét leányka ült, és lágy hangon énekelte bűvölő dalát. A kosár zökkenés nélkül földet ért. A lányok kiugráltak belőle, körbe álltak és táncra perdültek. Ezüst hangjuk csilingelt a reggeli csöndben."

22. oldal

Indián mesék



És ha kíváncsiak vagytok, hogy hová vágyódik a többi mesemondó, akkor ajánlom Szilvit és Csengét !

2016. október 31., hétfő

Az öregasszony és a halál - családi mese a halloween jegyében

Benedek Elek születésnapja alkalmából Zalka Csenge Virággal és Varga-Fogarasi Szilvivel blogsorozatot indítottunk, Hetedhétfő címmel. Mert mindhárman mesemondók vagyunk, Elek apó szülinapjától számítva egymást követő hét hétfőn jelentkezünk, mesékkel, meséléssel kapcsolatos témákkal. Ezen a héten a témánk az otthonról, családból hozott mesék. 

Nem olyan régen jöttem rá, hogy van olyan népmese, amit élőszóban adtak tovább a családban, és valamivel ritkább és bonyolultabb a Piroska és a farkasnál. Anyukám nagy szeretettel emlékszik vissza Mariska nénire, a nagymamája nővérére, aki a székesfehérvári István tér öreg platánja alatt mesélt neki gyerekkorában. Tulajdonképpen groteszk rémtörténeteket.

a fotó innen: juharlevelű platán
A dédnagyanyám és a testvérei félárvák voltak, édesanyjuk helyét pedig igen gyorsan elfoglalta egy mostoha. Ennyi idő távlatából nehéz megmondani, mennyire volt amolyan igazi, mesebeli gonosz mostoha, minden esetre a testvérek amint lehetett, elköltöztek hazulról. Így került dédnagyanyám Fehérvárra, a nővére pedig Dunaharasztiba. De gyakran és szívesen látogatták egymást. Mariska néni pedig szíves-örömest mesélt testvére két unokájának. Rendíthetetlen derűjű asszony volt, még az sem zökkentette ki a mesélésből, ha egy drámai fordulatnál letisztelte egy galamb. 

Ha mesét kéne választanom, aligha választanám az ő történeteit a gyerekközönségnek. Kollégáimat kérdezgetve arra jutottunk, hogy sok függ a mesemondó és az adott gyerek viszonyától, meg a gyerek személyiségétől. Nekem gyerekként biztosan hajmeresztőek lettek volna ezek a sztorik, emlékeim szerint amikor tévedésből beleolvastam Kóka Rozália Egy asszony két vétkecskéje című könyvébe kislány koromban, egész este bőgtem és a szüleim lábát lestem, hogy biztosan nem lúdvércek-e. De úgy látszik, anyukám ugyanilyen idősen jobban bírta ezt nálam. 

Mariska néni egyik történetét anyu azóta is szívesen meséli a gimnazista tanítványainak. Röviden a sztori: az öregasszonyért eljön a halál, de az öregasszony egyre könyörög neki, hogy csak holnap vigye el. A halál nagy nehezen beleegyezik, még fel is írják az ajtófélfára: "Majd holnap!" Amikor a halál másnap megjelenik, az öregasszony csak rámutat az ajtófélfára: "Majd holnap!" A halál rettentő mérges lesz, és égre-földre esküdözik, hogy másnap már tényleg magával viszi. Az öregasszony akkor igencsak félni kezd, félelmében belebújik a mézbe, de úgy érzi nem elég jó rejtekhely. Így aztán bebújik a dunyhába a sok toll közé... szegény halál pedig alaposan megrémül a tollas lénytől, amivé az anyóka a ráragadt méztől és dunyhatolltól vált és világgá szalad. 


Van ennél egy súlyosabb darab is, de azt itt nem tervezem közreadni, inkább elmesélem nektek a jövő évi halloweeni Tökhintón, élőben. :)



További családi sztorikat találtok Szilvinél és Csengénél