2010. december 26., vasárnap

Cs. Szabó István: Lok-sziget tündére


Kedves mese, különösebben meglepő fordulatok nélkül. De a maga műfajában jó. A könyv pedig gyönyörű, minden képét szívesen nézegetném egy-egy órán át. :) Lehet, hogy meg is veszem valamikor.







2010. december 25., szombat

Dögönyöző Manó karácsonya










Gyerekkoromban nagyon szerettem a Dörmögő Dömötör című újságot, amit akkoriban (1986-87 körül, amikortól anyu megvette nekem) még Levente Péterék szerkesztettek. Ez az egyik legkedvesebb karácsonyi mesém volt, a rajzait is jó volt nézegetni. Ezért szkenneltem ide, hogy a mostani gyerekek is örülhessenek neki. :) Sok szeretettel karácsonyra. :)


2010. december 23., csütörtök

Horgas Béla: Mex és Zsumbizsum











Hasonlóan boldog karácsonyt mindenkinek! :)

egy karácsonyi ünnepség :)


képek a Tündérforgó című könyvből:



(egyúttal újévi-karácsonyi fogadalom, hogy innentől inkább könyvillusztrációkat és zömében szövegeket teszek fel, mint jajjdeédesdeviantartos képeket. úgy legyen)



2010. december 21., kedd

Horgas Béla-Horgas Ádám: Szeltagor



Nagyon szeretem Horgas Bélát. Sőt, az egyik legkedvesebb meseíróm. Viszont... ebben a könyvben valahogy nem éreztem a Kacifánt színre lép, az Egyik fülem sós, meg A fabatkák kertje humorát, eredetiségét. Tele van zsúfolva jól vagy rosszul hangzó kitalált szavakkal, ha kell, ha nem, és a világa ugyanaz az egy kaptafára készült fantasyvilág sárkányok-tündérek-erdő-furcsa lények-habzó szájú ronda ellenségek... Erősen hasonlít Vavyan Fable regényeihez, az az egy szerencséje, hogy annyira nem idegesítő a stílusa és nem csöpög a pornogiccstől, de így sem könnyen olvastam végig. Kiszámítható, fordulatok nélküli történet, aminek már az első oldalain tudod, hogy mi lesz végül a megoldás.
Mintha egy 16-17 éves, sok fantasyt olvasó fiú nagyon unatkozott volna nyáron és megírta volna élete első "regényét". (Horgas Ádám?) Csak hát mért kellett kiadni. Egy-két jó ötlet, utal
ás van benne, ami mer eredeti lenni, pl utalás a dzsömblikre egy helyen, meg egy vicces nevű madár, ami néha mindenféle helyzetben közbe szól, hogy "Csirilló!" :) (sárga csomolyóka, talán). Ezekből lehetett volna sokszor ennyi. Nagyon jó a vers az elején, és a címe is, ezeket önhatalmúlag lenyúlom a blogomra, mert a könyv nem érdemli meg. :P


2010. december 19., vasárnap

OTFRIED PRUEUSSLER: A kis boszorkány




Először (akut boszorkánymániámból kifolyólag) nagy örömmel vettem kézbe a könyvet: kedves, ötletes borító, jó kis keménytáblás könyv... és igazán remek illusztrációk.
De... döbbenten tapasztaltam, hogy a szöveg messze nem éri utol a képek színvonalát. Szájbarágós sztori a jóságról, laposka epizódokkal.
Jó,jó, gyerekkönyv... de azok az igazán jó gyerekkönyvek, amik 10-15 év után újra elővéve is visszahozzák azt a varázst, és mindenképpen élvezhetőek felnőttként is, első olvasásra. (Az már csak az abszolút magánvéleményem, hogy a boszorkányok soha nem igazán jók és kizárólag jók). Talán első, egyedül olvasott könyvnek elmegy, mint Bodó Béla Brumija, de sajnos nem tartozik a később is újraolvasni érdemesek közé.

Amíg nem volt nekünk molyunk, könyvesblogunk, és más ilyesmink, addig csíkos/kockás, A/5ös füzetekbe szoktam olvasónaplót írni a kötelezőkről, a füzetek hátuljába pedig írtam hogy mit olvastam abban az évben, azon a nyáron, illetve később
már egy-egy egyetemi félév alatt. A könyvek után mindig egy smileval jeleztem, hogy tetszett-e és mennyire: volt lefelé és felfelé görbülő, meg egyenes szájú is. És ha füle is volt, az azt jelentette, hogy nagyon. Ennek értelmében a füles, mos
olygós fejecskével jelölt könyvek voltak a kedvenceim. Úgy gondoltam, hogy ugyanezt a szokásomat áthozom ide is, és mindig rajzolok fejecskét a könyvek alá. Íme az első, ez olyan se nem jó, se nem eléggé rossz könyvet jelent:



2010. november 18., csütörtök

szoknyás-könyvajánlós :)




az utóbbi időben kevés könyvet szerettem meg igazán az olvasottak közül, de ez az egyik. tündéres, manós, óriásos, békés lányregény.

ez pedig itt a szívfájdalom tárgya. hogy nekem egy ilyen kell:


:)

2010. október 28., csütörtök

2010. október 24., vasárnap



"A fekete kastélyban nem kincseket őriztek, hanem azokat a titkos helyeket, ahová mindig is el akartál jutni, de magad sem tudtál róla. "







2010. október 16., szombat



"Sűrű zápor esett, s közben előbújt a nap. Ha egyszerre esik és süt a nap, a szülőföldemen azt mondják, hogy fésülködnek a boszorkányok."

2010. október 1., péntek




"Nyáron ne járj az erdőn. Őszre várj,

mikor fel nem verik turista-szók,
aranyruhába öltözik a táj
s a magasból megjő a halk pirók.

Szél jár feletted, hosszú sóhajú,
bágyadt sugár becézi vén szived,
s a bronz erdő, a Tizian-hajú,
füledbe súgja: Most vagyok tied."

/Áprily Lajos/

2010. augusztus 17., kedd

„A fejem felett elmuzsikáltak a boszorkányok”


"Íme mi történt 1507-ben a navarrati bíróság előtt. 30 boszorkányt ítéltek halálra, de egynek kegyelmet ígértek, ha a bíróság szeme láttára bebizonyítja, hogy valósággal képes repülni. Az asszony vállalta. Visszaadták az elkobzott kenőcsös fazekát és felkísérték a toronyba. Ott levetkőzött, az ablakba állt és zsiradékkal bedörzsölte a tenyerét, karját, könyökhajlását, vállát és csípőjét. Azután egyszeribe kúszni kezdett fejjel lefelé a torony falán, mint a gyík. Majd hirtelen elrúgta magát, a levegőbe libbent és elrepült. Sőt elrepült és többé nem látták. Nyilván ismerte az inkvizítori ígéretek hitelét".

Ráth-Végh István: A varázsvessző

:)

2010. augusztus 16., hétfő



"Az utcán ment egy varázsló. Nem figyelt rá senki. Minek? Hiszen úgyis láthatatlan! Egy varázslónak az semmi. Szóval ott ment. Ki látta? Senki. De ő tudta, hogy ott van."


/Török Sándor/

2010. július 15., csütörtök

nyári "kötelezőim" :)



de a lista bővíthető, ha valakinek van még ötlete a témában, ajánljon nyugodtan! :)




ez pedig itt egy régóta keresett könyv:




rémlett, hogy a nagyanyám kislány koromban olvasott nekem egy mesekönyvből, aminek az elején egy tündérlány volt, és sárgás színű, de semmi többre nem emlékeztem. (a nagyanyám sem). azután egyszer csak, még vizsgaidőszak közepén anyu előkerítette. az ő gyerekkori mesekönyve volt, talán ha három mesekönyvük volt otthon, ez az egyik, ami nekem is úgy tetszett kicsi koromban, és most is.


2010. július 14., szerda

Ki emlékszik Cillére? :)



a héten több napon át pakoltuk a padlást, selejteztük a régi dolgokat, és előkerült jópár érdekes mindenféle, például 1988-89es Dörmögő Dömötörök. :) Akkoriban még Levente Péter meg Döbrentey Ildikó írták, szerkesztették. Most újra elővettem azt a kis stóc, össze-vissza firkált, vagdosott újságot, és nekiálltam újraolvasni... és nagyon örülök, hogy ezen nőhettem fel. :)

ő pedig itt Cille tündér:






(valljuk be, a vadkenderrel manapság akadna némi probléma... :D)

2010. július 7., szerda

szkádi tündérei

tündéres könyvajánlót kértem valakitől, ezeket írta "nyári kötelezőnek". :) hátha más is hasznát veszi:

Cs. Szabó István: Lok-sziget tündére (kelta mitológiára alapozó verses mese)
Edmund Spenser: A tündérkirálynő (epikus mű, nagyon szép, Tandori fordította :)
Gergei Albert: Árgirus széphistória (nem klasszikus tündéres, de szerintem alap :)
Lord Dunsany: King of Elfland’s Daughter
Andrew Lang: Princess nobody, Maflázia (csak ezt találtam tőle magyarul), Gold of Fairlinee, Twelve Fairy Books (tündérmese gyűjtemény, 12 részes, mindegyiknek egy szín a címe, és nagyon jók, de nincsenek lefordítva sajnos)
Thomas Chetre: Sir Launfal
Madame d’Aulnoy: Fairy Tales
Kipling: Puck a pooki dombokon, Jutalmak és tündérek
J.M.Barrie: Pán Péter a Kensington parkban (a kevésbé ismert Pán Péter mese, pedig szerintem ez jobb, mint a másik)

Ezeken kívül van nagyon sok népdal- és népmesegyűjtemény, de hát azokat lehetetlen összeszedni. :D Ami nagyon alapmű, az a Francis James Child nevéhez kötődő "Child Ballads" sorozat, ez 305 angol-skót népballadát jelent, tele tündérekkel. :) Viszont összeszedett magyar fordításról és kiadásról én sajnos nem tudok... ez a feladat lehet rám vár. :D
Magyar gyűjtemények közül talán Kerekes Tamás: Skót legendák és mesék a legjobb ebből a szempontból, van még a Dömötör Tekla-féle Germán, kelta regék és mondák, de azt - ha jól emlékszem - ismered. Olyan sok angolszász népmesegyűjtemény magyarul kiadva sajnos nincs, mint amennyit hittem, hogy van. Tündérekről szóló "szakirodalom" sem, Pócs Éva: Tündérek, boszorkányok, démonok c. könyvét említeném meg, a többi 3-6 éves gyerekeknek készült, komoly könyv nem nagyon van a témában. (Kelták, skótok hitvilágáról, történelméről van néhány könyv magyarul, ezekben esik is szó tündérekről, de inkább csak futólag.) Szakirodalom angolul:
D.L. Ashliman: Fairy Lore, Folk and Fairy Tales
Lizanne Handerson & Edward J. Cowan: Scottish Fairy Belief, Road to Elfland
Peter Narvaez: The Good People


2010. június 22., kedd

"virágos" Szent János, Szent Iván és a többi



nem újdonság, hogy baromira esik az eső, így aztán nem nagyon van mit csinálni egy diáktáborban... anyukámat hívták segítségül, hogy tartson kézműves foglalkozást holnap délután, és hogy hogy nem, nagyon bájos faág-manókat, meg gondbabákat készül csinálni. :) a manóihoz kapcsolódva ma este végeztem némi kutatómunkát a neten, és ezt találtam az elmúlt nyári napfordulóról illetve közelgő a Szent Iván napról. Este majd ugorhatnak tüzet is a gyerekek. :)

Nyári napforduló:
Szent Iván-nap, Szent Iván-éj, Keresztelõ Szent János napja, "virágos" Szent János napja, nyári napforduló, Alban Hefin (druida), Alban Heruin ("A Part Fénye": a "Föld Fénye" és a "Víz Fénye" - azaz a két napforduló közti ünnep), verbéna-ünnep (spanyol), Tölgyünnep (kelta)
(Keresztelõ Szent János: Firenze védõszentje. Ez a nap a születésnapja.)
Csillagászat:
A napforduló (latinul solstitium (sol+stare)) csillagászati kifejezés, mellyel aNapnak a Föld egyenlítőjéhez való helyzetét fejezzük ki. Valójában az év két pillanata, a Nap legmagasabb déli, illetve északi pozíciója a Baktérítőn, illetve aRáktérítőn; az az időpont, amikor (látszólagos) éves égi útján a Nap észak-déli mozgása valamilyen irányba megváltozik.
A nyári napforduló alkalmával a nappal, a téli napforduló alkalmával pedig az éjszaka a leghosszabb, azonban a téli, illetve nyári napforduló ellentétes a Föld déli és északi felén.
Szent Iván:
Szent Iván éje a napforduló misztikumával, mágiákkal, apró csodákkal fűszerezett éjszaka. A napfordulót már a keresztény egyház létrejötte előtt megünnepelték Egyiptomban, a közelkeleti népeknél.
Ez az éj titokzatos értelmű és hatású népi virrasztás: a fény az élet, a szerelem, a termékenység ünnepe. Még a XX. században is a határban rakott nagy tüzek mellett töltötte az éjszakát az egész falu, énekkel, szertartásos táncokkal ünnepelve az élet diadalát.
A nyári napfordulós tűzünnepet Szent Iván napjának előestéjén tartották, de mára a csilalgászati értelemben vett nyári napfordulót tartjuk a helyes időpontnak.
A régi korok emberei a tüzet a világosság, a tisztaság, az egészség, az elevenség, a szenvedély, a szerelem és az örök megújulás jelképének tekintették. A tűznek különös jelentősége volt, azt őrizték, nem szabadott kialudnia, a házban égő tűzbe szemetet nem dobtak. Szavaink és gyermekjátékaink megőrizték ezt (háztűznéző, Bújj, bújj itt megyek). Így már érthető, hogy a megtisztulással, a gyógyítással, az egészség megőrzésével, a szerelemmel, a házassággal és a termékenységgel kapcsolatos mágikus praktikákat gyakoroltak Európa szerte ezen az éjszakán.
A Kárpát medence nagyon sokáig kelta hatás alatt állt, erről a feltárt leletek is tanúskodnak. A kelta hagyományokból így sok fennmaradt. Szerintük a Napisten és Földanya nászünnepe ez az éj (neve Tölgy ünnep), és Litha, a napforduló istennője védelmét élvezi. Ez az év leghosszabb napja, a Föld a bősége, ereje teljében van. A csúcspont. E nap alkonyán megnyílnak a világok közti kapuk és a tündérnép átjön a mi világunkba. Fogadjuk őket szeretettel, vendégeljük meg őket. A dolgok ma megkeverednek, az ellenkezőjükre fordulnak. (Shakespeare: Szentivánéji álom). Ez a nap a kívánságok ideje.
A kelták együtt éltek a természettel, követték annak ritmusát. Az évszakok váltakozása szerint négy részre osztották az évet a két napéjegyenlőség és a két napforduló szerint. Hitük szerint az évszakválasztó határnapok és a négy kozmikus fordulónap mágikus erőkkel bírtak. A kelták mindig napnyugtától napnyugtáig számítottak egy napot. Ezért ünnepeik is a megadott nap előestéjén kezdődtek.
Ehhez a kozmikus fordulathoz kötődik Keresztelő Szent János ünnepnapja a magyar néphagyományban. Keresztelő Szent János az utolsó próféta és Jézus előfutára, ő kereszteli meg Jézust. Az ő személye kapcsolja össze az Újszövetséget az Ószövetséggel. A keresztény egyház Szent Jánost tette e nap védőszentjévé, ünnepe az V. századtól vált általánossá. Az egyház a középkori liturgiában építette és megszentelte a Szent Iván napi tüzet.
Ehhez a tűzgyújtáshoz különböző hiedelmek kapcsolódnak.
A félig elégett nagyobb faágak, faszéndarabok az eresz alá helyezve, a ház különböző sarkaiba rejtve, vagy amulettként helyezve a testre megvéd az ártó hatásoktól (villámkár, dögvész, betegségek, köd, jégeső, rontás). A füsttel az ártó szellemeket űzték el. A tűz maradványaival körbejárva a földeket bő termést segítettek elő.
Ezt a tüzet egészség varázslásra is használták. A tűzben elégetett, megégett, megfüstölt növényeknek (fodormenta, vasfű, bodza) gyógyító hatását vélték, a tűz átugrásakor a betegségek elmúlását kívánták (Kezem-lábam ki ne törjön, minden csontom összeforrjon).
Szerelemvarázsló, párválasztó célja is volt a szertartásnak. A tüzet lányok gyújtották meg. A tűz meggyújtásának és átugrásának szertartásos módja volt. A tűz átugrásakor párosító és kiházasító dalokat énekeltek. Mindig annyiszor énekelték, ahány lány volt a csoportban. Gyakran elhangzó szó az énekekben a rutafa, amely a szüzességre, a két ága pedig a tiszta szerelemre utalt.
Érdekes, misztikus része a néphitnek az aranyosan fénylő páfrányvirág megkeresése. Aki megtalálja a páfrány virágát (csak ezen az éjjelen virágzik és csak néhány percig), az megérti az állatok nyelvét, meglátja a földbe rejtett kincseket és láthatatlan lesz. De vigyázni kell, mert a bimbó fakadását kísérő mágikus fuvallat mély álmot bocsájthat az emberre.
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium:
A június 24-i Szent Iván-nap, Keresztelő Szent Jánosnak, a magyar népdal „virágos” Szent Jánosának és az ősi fényszimbolikának közös ünnepe. A nyári napfordulótól mindössze 3 nap választja el. János és a napfordulat együtt ünneplése az V. századtól általános. Egy forrás szerint, mi magyarok a XI. században már gyújtottunk tüzet Iván előestéjén. Szokásunk régiségét a szlávos névváltozat bizonyítja. (A keresztény liturgia szókincse nyelvünkben nagyrészt a görög-szláv jövevényszavakból áll, mivel a térítő papok többsége először ezeken a nyelveken szólt eleinkhez.) Más lapra tartozik, hogy már az arab és bizánci források is megemlékeznek a pogány magyarok tűzimádatáról, és a tűzkultusz a napév fordulópontjaihoz kötődő rítusok része volt.
A katolikus egyház Szűz Márián kívül csak Keresztelő Szent János esetében ünnepli névnapként a szent feltételezett evilági születésnapját. A napfordulati János-nap kiválasztásakor az egyházdoktorok a Szentírásra támaszkodtak.
A növekedés a téltől nyárig hosszabbodó nappalokra, az alábbszállás a nyártól télig rövidülő napokra is érthető (mennél alacsonyabban jár a Nap, annál rövidebbek a napok, és fordítva). Bod Péter XVIII. századi leírása jelzi, hogy az ő idejében a János-nap napfordulat-ünnep jellege köztudomású volt: „Néhol kerekeket forgattak annak emlékezetére, hogy a nap immár a’ maga abrontsának felső Pontyára felhágott s megis fordult.” Dömötör Tekla hívta fel a figyelmet arra az énekbe foglalt előírásra, mely szerint az Iván-napi tüzet „négy szögre rakálták” (rakták). Ez a négyszög bizony a Nap „abrontsának”, az ekliptikának fordulópontjait jelképezi.

2010. június 21., hétfő

ugyanerről még pár apróság :)


Noha a nyári napforduló rendesen június 21-én van, mégis ezt az évszakfordulót sokszor a június 24-i Szent Iván napjával kapcsolják össze, amely a keresztény naptárban Keresztelő Szent János ünnepe. Európában eredetileg vad tánccal kísért pogány ünnepségek voltak ezen a napon. A hagyományos nyári napforduló-ünnepségek 1316 óta - amikor a német egyház Keresztelő Szent János, Aachen védőszentje közeli születésnapjának (június 24.) ünneppé nyilvánításával, a két eseményt egyesítve, hivatalos ünnepé tette e napot - tartoznak a keresztény ünnepek közé. Ettől kezdve a német emberek június 24-én Keresztelő Szent János tiszteletére gyűltek össze ünnepelni, vigadozni és táncolni.
A skandináv országokban 1954 óta a nyári napfordulót - praktikus meggondolásból - június 20 és 26 közötti pénteki napon ünneplik meg. Fent északon ekkor köszöntenek be a fehér éjszakák, a sarkkör környékén pedig innentől kezdve mintegy fél évig le sem nyugszik a nap.
A Föld északi féltekéjén a június a nyári napforduló hava. Június 21-e az év leghosszabb napja. Minél északabbra megyünk, annál tovább láthatjuk a napfényt. A Balti-tenger lengyel partvidékén az este csupán egy keskeny sáv az ég alján. Még északabbra a nappal nem is igazán fordul éjszakába. Sok északi országban az emberek fesztiválokkal és ünnepségekkel töltik el az év leghosszabb napjait. Ilyenkor főleg az életörömet és az egészséget helyezik a középpontba.
Az északi hagyományok

Aligha van a nyárközépnél jobb lehetőségünk megfigyelni a nappal éjbe fordulását. Svédországban ez a karácsony után a második legfontosabb ünnepkör. Az ünnepségeket szabad ég alatt szervezik. Ilyenkor összegyűlnek a baráti társaságok, örömtüzeket gyújtanak, és hagyományos dalokat énekelnek együtt. Testet és lelket erősítenek a hagyományos étkek. Ilyenkor heringet, tejfölt és ropogós kenyeret tesznek az asztalra. A desszert pedig az ínycsiklandozó svéd eperkrém.
Az észak-angliai Northumberland grófság falvaiban egykoron virágpárnás székeket tettek ki a házaik elé. A szék ülőkéjére egy vékony réteg agyagot terítettek, amibe virágokat raktak. A házak előtt álló virágos székek jelezték az arra vetődő vándoroknak, hol kérhetnek egy kis pénzt az esti mulatsághoz és a tánchoz.
A spanyolországi Guadalquivir folyó vidékén a hajadonok reggel kimentek a határba, virágot szedtek, mellyel feldíszítettek egy ürüt. Az útközben talált páfrányokon alaposan megszemlélték a hajnali harmatot, mert a harmatcseppek alakjából és elhelyezkedésükből a jövendőbeli párjukra következtettek. Alicante városában San Juan (Szent János) éjszakáját ma is varázslatosnak tekintik, ugyanis a régi hiedelem szerint, aki pontban éjfélkor úszik egyet a tengerben, vagy egyszerűen csak megmossa az arcát a tenger vizével, az élete végéig szép marad.
Vetés és aratás közti időszak. Jegyváltás, házasságkötés kedvelt időszaka június (június egyik neve: Honey - moon, így lett a nászút elnevezése. Egyébként a mézgyűjtés időszaka ez a hónap, erre utal eredetileg a név) Másik nevei: Mead - moon, "mézsör-hónap"; "páros hónap"; "Szeretők hava".
Nálunk Keresztelő Szent János előestéjén osztogatják a hajdúdorogiak a „János almáját”. Akiknek jó termést adtak a fái, egy zsákra valót visznek belőle a piacra, ahol az almákat szétszórják, a gyerekek pedig összeszedik. A tiszavasvári görög katolikusok körében, böjti nap lévén, csak gyümölcsöt fogyasztanak, ám ilyenkor nem tányérból, hanem közös tálból esznek.

Mézsör
(kelta nászi ital)
1,5 kg méz (lehetõleg világos legyen)
1 citrom
1 narancs
1 késhegynyi citromsav
2-3 csepp csersav vagy 1 csipet élesztõ
Öntsd a mézet nagy fazékba, öntsd fel 3-4 l forró vízzel, kevergesd, amíg a méz fel nem oldódik. Kb. 5 percig melegítsd, enyhe forrásig. Add hozzá a citromot, narancsot, a csersavat és citromsavat. Öntsd át egy erjesztõedénybe*, tedd meleg helyre, vattával dugaszold be a tetejét. Négy napig hagyd így állni. Ekkor erõsen zárd le a tetejét. Kb. 3-5 nap múlva, amikor már nem forr, sterilizált tartályba csapold át, adj hozzá egy Campden-tablettát és zárd le légdugóval a tartályt. Addig hagyd így állni, amíg teljesen ki nem tisztul, ekkor csapold át sterilizált üvegekbe, adj hozzá 1 teáskanál cukrot 750 ml-nként és zárd le a tetejét. Két hét múlva fogyasztható.
* Erjesztõedény: bármilyen üveg megfelel, csak elég nagy legyen. Tetejét gumi- vagy mûanyagdugóval zárd le, a dugót lyukaszd ki. Vegyél egy légdugót (amilyet a sörgyártásnál használnak), ezzel zárd le.

(erre járó néprajzosok, törisek, régészek stb helyesbítéseit szívesen fogadom)

2010. május 26., szerda

Mesemondó Angyal :)

neeeeeeem, Csenge minden, csak nem angyal. :P Csenge... Dalnok. Mómosz lánya. Trickster, ahogy ő mondaná. és főleg: Mesemondó. :)

idétlen címe van ennek a vodafonos versenynek, angyal kerestetik... de akkor, legyen angyal.

Csengét angyalnak!! legyen mesemondó angyalunk! :)


akinek van facebookja, likeolja Zalka Csenge Virág pályázatát! :)

bővebb leírása itt:



2010. május 3., hétfő




na most lehet, hogy ezért megköveztek, de én ezt annyira szerettem gyerekkoromban... most néztem újra, és szerintem hatalmas ötlet volt ez a mesesorozat. :) annyira kedves, olyan igazi... remélem majd az én gyerekeim is ilyeneken nőnek fel.


2010. április 27., kedd

BÉLA KIRÁLY ÉS A BANKÓ LÁNYA (Régi magyar mondák)

- A Semptei Névtelen költemdnye nyomán -
Lovagi tornára, vitézi próbára hívta az urakat III. Béla király, meghívta Bankót is, aki már sok csatában megmutatta karjának erejét.
- Hej - sóhajtozott Bankó -, ha megvolna a régi erőm! De csúffá tesznek, érzem, hogy csúffá tesznek a fiatalok a király udvarában!
Addig sóhajtozott, addig búslakodott, amíg elébe állott kilenc szép lánya közül a legkisebb, az volt a legszebbik: - Én szerelmes atyám, neked fiúmagzatot nem adott az isten, én leszek hát a fiad! A hajamat vágasd le, a ruhámat huszármódra csináltasd, adj velem jó lovakat és fegyverhordozó szolgát a többit bízd rám. Felmegyek a királyi udvarba, és amint fiadnak illik, úgy teszek.
Mit tehetett a vén Bankó? Hamar felkészítette a lányát, adott melléje néhány jó katonát, s azzal elbocsátotta a király udvarba.
Amikor Béla király az ifjút meglátta, erősen elcsodálkozott. Az ifjú legényesen járt, de a tekintete mást mondott: szép lánynak a pillantása volt. Nézi-nézi a király a szép ifjút, aztán mondja neki:
- De honnat való vagy, és kicsoda vagy te.? . .
Mert ha leány volnál, igen szeretnélek,
Budánál, mindeneknél inkább becsülnélek.
De a vén Bankó lánya nem árulta el magát, hanem nagy büszkén így szólott:
- Vagyok olyan legény, mint a király legjobb vitéze!
„Na megállj, majd próbára teszlek én!" - gondolta magában király. Mindjárt parancsot is adott százhetvenhét vitéznek, hogy minden vitéz teljes fegyverzetben Buda piacára menjen, de hozzon magával orsót, rokkát valamennyi. Mert ha a Bankó lány küldött, a lány az orsót, rokkát veszi szemügyre, de ha legényt, az elmegy mellette, és a fegyvert fogja megtapogatni.
Mindjárt kiállt a százhetvenhét vitéz Buda piacára, ott mutogatta a sok orsót, rokkát,de hiszen mutogathatta, mert Bankó lánya elvette az egyik vitéz erős kézíját, rátette a nyílvesszőt, és kemény feszítéssel felhúzta az íjat.
Amikor a vitézek ezt látták, újra próbára akarták tenni és azt mondták:
- No, ha olyan nagy legény vagy, ám lőjünk célba mindnyájan!
Egymás után próbálkoztak a vitézek, hát egy sem talált célba! Bankó lánya volt az utolsó: egyenesen beletalált a cél közepébe.
Erre a vitézek mindjárt azt mondták:
- Te vitéz ifjú, jer, vessünk most követ!
Egymás után hajítottak a vitézek, Bankó lánya volt az utolsó, hát messze túlhajította őket.
Akkor a százhetvenhét vitéz tanácskozni kezdett, aztán közös akarattal azt mondták:
- Jertek, fussunk pályát!
Mindjárt megfutották,a vitézek a pályát, Bankó lánya utolsónak indult, s hát ő lett az első!
Amikor háromszor győzött, azt mondták a vitézek:
- Jere, üljünk mindnyájan a boritalnak! Nagy asztalt hozattak, ott körül leültek, a vén Bankó lányát középre ültették, és,a jó bort egymásra köszöntötték.
Addig köszöntötték, míg mind megrészegedtek. Csak a vén Bankó lánya maradt józan: felvett egy kupa bort, a vitézekre köszöntötte,.és a király egészségére megitta.
Amikor az urak kijózanodtak, elmentek a királyhoz, és jelentették:
- Felséges királyom, nem lány ez, hanem: vitéz, mindenkit legyőzött a vén Bankó fia. Céllövésben Ő a legjobb, futásban is első, kőhajításban is győzött, még a borivásban is levert minket.
De a király még mindig gyanakodott, mert erősen megnyerte a szívét a vén Bankó lányának szeme pillantása. Azt mondta a vitézeknek
- Még egy próbát teszünk! Elmegyünk együtt a fürdőbe!
Ott ül a fürdőben már az egész csapat, ott ül a fürdőben maga király ,is. Egyedül a vén Bankó lánya nem akar fürdeni.
Azt parancsolja akkor a király:
- Hallod-e, te Bankó fia! Jere, fürödj velünk!
Azt feleli akkor a vén Bankó lánya:
- Ó, hatalmas király! Mennék én fürdeni, vígan lubickolni, de most kaptam levelet édesapámtól, s halljad, mit ír:
Törökök, tatárok minden váraimat
Égetik, rabolják minden tartományomat.
Ugrik erre a király a fürdőből, felöltözik mindjárt, és azt mondja a vén Bankó lányának:
Siess, fiam, haza, oltalmazd földedet,
Te szép váraidat, te szép örökségedet,
És a te atyádnak tápláljad vénségét!
Mindjárt ajándékokat hozat, a vén Bankó lányát gazdagon, -megajándékozza, szépen elbúcsúztatja.
Akkor Bankó lánya beszállt egy szép könnyű gályába, hogy a Dunán aláereszkedjen.
Kigyűltek a vitézek a Duna partjára, ott állott a király is, búcsúztatták a vén Bankó fiát: aki az összes vitézeket legyőzte.
Amikor a gálya elindult, a vén Bankó lánya a gálya végébe futott, hogy a királytól végső búcsút vegyen. Kikapcsolta szépen legényes dolmányát, és megmutatta a királynak szép két almáját.
Teremnek-e, király a te birodalmadban,
A szép kertjeidben ilyen drága almák,
Mint az én kertemben, kik előtted voltak?
Budára hoztam volt a két drága almát,
De nem tudtad, király, megszegni az almát!
- Utána, utána! - kiáltja a király, s a vitézek mindjárt csónakba, sajkába ugranak, úgy mennek a gálya nyomában.
A király pedig ezt kiáltja a vén Bankó lányának:
- Örök feleségem leszel!
De hiszen kiálthatja, a vén Bankó lánya kikacagja, a gálya pedig olyan sebesen repíti, mint a szél.
Amikor a szép lány hazaérkezik, mindent elmond az apjának, és most már együtt kacagnak a királyon, aki ugyan felsült.

2010. március 31., szerda

Manó mesék

jó időnként rábukkanni valakire, aki szintén mer még a (húúú de elcsépelt, de mégis ideírom) "mai világban" tündéreket, manókat, királylányokat álmodni! először azt hittem, hogy valami silány Boldizsár Ildikó-Szegedi Kata koppintás, de nem. Hasonló, és mégis más, kicsit ügyetlenebb, "gyerekesebb" munka, de éppen ettől másban jobb, valahogy... őszintébb. Amikor még nem gyermek módra akar valaki alkotni, hanem tényleg gyerek. Nagyon szerethető.

Csak ennyit idézek Szabó Kata és Dobay Orsolya munkájából:

" Engem Tavaszi Ezüst Harmatcseppnek hívnak - jelentette ki komolyan a kislány. (...) De mindenki csak Cseppecskének szólít, mert egy pici tündérnek túl komoly lenne egy ilyen hosszú név".

:)

és néhány mese címe, hogy kedvet kapjatok hozzá:

Köd és tündérkönny

Hubert, a kis manó

A diófa tündére

Hanna-Lea, a Szél Táncosa

A kisfiú és a sárkány

Hosszúszakállú Mérges Teorx meséje

A Tündérkirály egyetlen éjszakája

Távolország útjai

...



2010. március 21., vasárnap


A Loreley


Nem értem, a dal mit idéz föl,
S hogy oly bús mért vagyok:
Egy régi, régi regétől
Nem szabadulhatok.

Már hűvös az este; a Rajna
Nyugodtan folydogál;
A hegycsúcs lángsugarasra
Gyult alkonypírban áll.

Ott fent ül – ékszere csillog –
A leggyönyörűbb leány;
Aranyhaja messzire villog
Arany fésűje nyomán.

Aranyban aranylik a fésű,
S közben a lány dalol;
Hatalmas zengedezésű
Varázs kél ajkairól.

A hajósnak a kis ladikban
Szive fáj, majd meghasad;
Nem le, hol a zátony, a szirt van –
Fel néz, fel a csúcsra csak!

Végül ladikot s ladikost a
Mélységbe nyel – úgye? – az ár …
S hogy ez így lett, ő okozta
Dalával, a Loreley.


(Heinrcih Heine
Szabó Lőrinc fordítása)





2010. március 14., vasárnap

Lányrablás- második rész


Akkor elővágtatott a legkisebb Apor fiú és vele a katonái. Szembefordultak a keresztényekkel, és feltartották őket. De a vásárosok egyre jöttek: a nagy tömeg elnyomta a pogányokat.
- Előre! Fel a várba! -, kiáltotta Mikéné.
De akkor a középső fiú vágtatott elébük; azzal is megvívtak. Most már egyenesen fellovagoltak, a vár kapuját betörték, és a vár udvaráról azt kiáltotta Mikéné:
- Add vissza a lányomat, te Krisztus-tagadó!
Mondotta Imola is, csendesebb szóval:
- Békítsük meg anyámat, légy keresztény!
Akkor Apor István azt mondotta:
- Én az ősi hitet el nem hagyom. De vért eleget ontottunk a mai napon, két öcsémet, drága testvéremet, ím, elveszítettem. Béküljünk meg egymással, mert én megígérem, szavamat meg sem másolom, hogy a gyermekeimet megkereszteltetem, hogy a keresztény hitben nőjenek fel.
Most már Mikéné asszonyom is megengesztelődött, megbékült a fegyveres nép is. A holtakat nagy sírással eltemették, azután a fiatalokat összeeskették. Apor István állotta a szavát: minden gyermekét keresztény hitben neveltette.
(Régi magyar mondák)

2010. március 8., hétfő


"a pusztalakó népek elgondolása szerint az ég a földi ember sátrának a mása, vagyis maga is sátor, s amint az ember sátrának van kinyílása, az ég sátrának is van, a csillagok csillogása sem más, mint a sátor lyukain átszűrődő égi fényesség. A hét régiónak megfelelően hét nagy nyílása van az égboltozatnak (...), egy tengely körül forog (kacsaláb). Ahol az elképzelt tengely a földet éri, ott van a Világ Közepe (...)".

Komjáthy István: Mondák Könyve

2010. február 27., szombat


"Látod-e azt a kicsinyke utat?
Benőtte a tüske és bozót
Az Igazságosság Útja az,
De ritkán hordoz utazót.
"És látod-e azt a széles utat,
Mely ott fut a liliomok között?
Arról, a Gonoszság Ösvénye bár,
Sokan hiszik, hogy a Mennybe vezet.
"És látod-e azt a kicsinyke utat
Ama páfrányos domb oldalán?
Az az út visz Tündérföldre el,
És oda kell érnünk ma éjszakán."
Thomas the Rhymer

(ezt a verset egyszer Dalnoktól kaptam, és A vízbe fúlt szeretők című könyvben szerepel. Mostanában pedig ritkán járok erre, mert épp a Mondák könyvét olvasom, és nem népmeséket, így nincs miből válogatni, de ha befejeztem az élettan2-t, majd keresek nektek valamit. :)


2010. január 9., szombat















"A legapróbbak is képesek fordítani a jövõ alakulásán..."



Galadriel /A gyûrûk ura/