2010. december 26., vasárnap

Cs. Szabó István: Lok-sziget tündére


Kedves mese, különösebben meglepő fordulatok nélkül. De a maga műfajában jó. A könyv pedig gyönyörű, minden képét szívesen nézegetném egy-egy órán át. :) Lehet, hogy meg is veszem valamikor.







2010. december 25., szombat

Dögönyöző Manó karácsonya










Gyerekkoromban nagyon szerettem a Dörmögő Dömötör című újságot, amit akkoriban (1986-87 körül, amikortól anyu megvette nekem) még Levente Péterék szerkesztettek. Ez az egyik legkedvesebb karácsonyi mesém volt, a rajzait is jó volt nézegetni. Ezért szkenneltem ide, hogy a mostani gyerekek is örülhessenek neki. :) Sok szeretettel karácsonyra. :)


2010. december 23., csütörtök

Horgas Béla: Mex és Zsumbizsum











Hasonlóan boldog karácsonyt mindenkinek! :)

egy karácsonyi ünnepség :)


képek a Tündérforgó című könyvből:



(egyúttal újévi-karácsonyi fogadalom, hogy innentől inkább könyvillusztrációkat és zömében szövegeket teszek fel, mint jajjdeédesdeviantartos képeket. úgy legyen)



2010. december 21., kedd

Horgas Béla-Horgas Ádám: Szeltagor



Nagyon szeretem Horgas Bélát. Sőt, az egyik legkedvesebb meseíróm. Viszont... ebben a könyvben valahogy nem éreztem a Kacifánt színre lép, az Egyik fülem sós, meg A fabatkák kertje humorát, eredetiségét. Tele van zsúfolva jól vagy rosszul hangzó kitalált szavakkal, ha kell, ha nem, és a világa ugyanaz az egy kaptafára készült fantasyvilág sárkányok-tündérek-erdő-furcsa lények-habzó szájú ronda ellenségek... Erősen hasonlít Vavyan Fable regényeihez, az az egy szerencséje, hogy annyira nem idegesítő a stílusa és nem csöpög a pornogiccstől, de így sem könnyen olvastam végig. Kiszámítható, fordulatok nélküli történet, aminek már az első oldalain tudod, hogy mi lesz végül a megoldás.
Mintha egy 16-17 éves, sok fantasyt olvasó fiú nagyon unatkozott volna nyáron és megírta volna élete első "regényét". (Horgas Ádám?) Csak hát mért kellett kiadni. Egy-két jó ötlet, utal
ás van benne, ami mer eredeti lenni, pl utalás a dzsömblikre egy helyen, meg egy vicces nevű madár, ami néha mindenféle helyzetben közbe szól, hogy "Csirilló!" :) (sárga csomolyóka, talán). Ezekből lehetett volna sokszor ennyi. Nagyon jó a vers az elején, és a címe is, ezeket önhatalmúlag lenyúlom a blogomra, mert a könyv nem érdemli meg. :P


2010. december 19., vasárnap

OTFRIED PRUEUSSLER: A kis boszorkány




Először (akut boszorkánymániámból kifolyólag) nagy örömmel vettem kézbe a könyvet: kedves, ötletes borító, jó kis keménytáblás könyv... és igazán remek illusztrációk.
De... döbbenten tapasztaltam, hogy a szöveg messze nem éri utol a képek színvonalát. Szájbarágós sztori a jóságról, laposka epizódokkal.
Jó,jó, gyerekkönyv... de azok az igazán jó gyerekkönyvek, amik 10-15 év után újra elővéve is visszahozzák azt a varázst, és mindenképpen élvezhetőek felnőttként is, első olvasásra. (Az már csak az abszolút magánvéleményem, hogy a boszorkányok soha nem igazán jók és kizárólag jók). Talán első, egyedül olvasott könyvnek elmegy, mint Bodó Béla Brumija, de sajnos nem tartozik a később is újraolvasni érdemesek közé.

Amíg nem volt nekünk molyunk, könyvesblogunk, és más ilyesmink, addig csíkos/kockás, A/5ös füzetekbe szoktam olvasónaplót írni a kötelezőkről, a füzetek hátuljába pedig írtam hogy mit olvastam abban az évben, azon a nyáron, illetve később
már egy-egy egyetemi félév alatt. A könyvek után mindig egy smileval jeleztem, hogy tetszett-e és mennyire: volt lefelé és felfelé görbülő, meg egyenes szájú is. És ha füle is volt, az azt jelentette, hogy nagyon. Ennek értelmében a füles, mos
olygós fejecskével jelölt könyvek voltak a kedvenceim. Úgy gondoltam, hogy ugyanezt a szokásomat áthozom ide is, és mindig rajzolok fejecskét a könyvek alá. Íme az első, ez olyan se nem jó, se nem eléggé rossz könyvet jelent: