Jó lenne játszani néha... leülni úgy a porba, kavicsokat, kaporvirágot, cseresznyemagokat rakosgatni, mint kisebb koromban. Létrehozni valami mulandót, és abban a pilla
natban az önfeledtségig mindennél fontosabbat. Felnőttként is, akárhány évesen.
Ez jutott eszemb
e ennek a kedves könyvnek az illusztrációiról, a máktündérekről, krumpli- csuhé- és paprikafiguráiról. Némelyik csak néhány napot él, vagy annyit sem, de a fotókon örökre ott vigyorognak, dühösködnek vagy "titokzálnak", ahogy az már a manóknak és a tündéreknek szokásuk.
Remekül illenek hozzá Kiss Anna játékos versei, nagyon megtalálták egymást a költő és a képek. Van ebben a hangulatban valami igazán fontos, valami mindennél fontosabb humor és szeretni, nevetni tudás.
(kétfüles vigyori smile, saját példány kell, és anyukámnak is megmutatható, ami az ezen a blogon könyvnek járó legnagyobb elismerés :D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése