2014. július 10., csütörtök

Durrell és Sissi nyomában - Korfu


"– De hogy kerültek skorpiók az asztalra, drágám?
– Az a nyavalyás kölyök… ebben a házban minden gyufaskatulya életveszélyes!"
142. oldal

A számomra legfontosabb ok, amiért meglátogattuk a szigetet, hogy valaha itt élt az egyik legkedvesebb íróm, Gerald Durrell a családjával. Így nem fogadtam kitörő örömmel, amikor az idegenvezető rögtön az első napon azt mondta, hogy amit mi kinéztünk, hogy "Durrell villa", ott valójában Gerald soha nem lakott, hanem a bátyjáé, a szintén író Larryé volt, az eperpiros villát pedig már lebontátták. 

Azért elindultunk mégis felkutatni az eperpirosat, gondolván, hogy ha már nem láthatjuk az épületet magát, legalább a helyet lássuk, ahol Gerry élt. Közben ijedtemben segítséget kértem: ki mástól, mint a moly.hu -s barátaimtól és a páromtól. Már az autóban ültünk, amikor megírtam a segélykérő üzenetem, szinte azonnal érkeztek is a válaszok, linkek, üzenetek. :)

Hasznos tanácsok annak, aki Korfura érkezve az egyik kedvenc íróm, Gerald Durrell nyomába szeretne eredni és látni szeretné valamelyik villát, amit a Durrell család valaha lakott: 

Korfun négy villát bérelt a família, ebből három még áll.  A "Nárcszissárga Villa", vagyis a velencei stílusú Villa Anemmoyani a gouviai öböl mellett, Sotiriostissában van, 4 km-re északra Korfu várostól. Kalamiban van egy fehér, itt @whydobozék jártak. Való igaz, hogy a szintén író Larry Durrell bérelte a feleségével, de korábban a teljes család, így Gerald is itt lakott. A Hófehér Villa már nincs meg, lebontották.
Az Eperpiros Villa, més néven Villa Agazini, a Peramából Benitzába vezető út mentén megvan, csak alaposan át lett építve. Szóval az eperpiros villa bár átépítve, de bizony ott áll a helyén! 
Utcanevet persze nem találtunk hozzá, de @dr_watson kiderítette, hogy az Aegil hotel feletti dombon van, Peramaban. A hotel tábláját viszonylag könnyű kiszúrni a kocsi ablakából, mert az út mindkét oldalán van belőle. Itt el is akadt a dolog, apu ezen a ponton fel akarta adni, hogy pontosan úgyse lesz meg, de egy végső, kétségbeesett kísérletet még tettünk, és megkérdeztük a hotel portáján. Az Aegil hotel portásnője pedig mosolyogva húzott elő egy régi fotót, amin az édesapja és Gerald Durrell feszítettek egymás mellett :) Azt is elárulta, hogy melyik úton kell továbbmenni a házhoz: a hotel mellett keskeny, köves út kezdődik, azon kell felbaktatni ameddig az út tart. 

És akkor végre megérkeztünk... 

A villa kicsi volt és négyszögletes; piros képű elszántsággal állt kis kertjében,zsaluit a nap finom krémzöldre fakította,helyenkint repedezett és felhólyagzott rajtuk a festék. A magas fuksziasövénnyel kertben bonyolult mértani ábrákat alkottak a virágágyak,melyeket sima, fehér kövek szegélyeztek. A fehér kavicsos ösvények, alig szélesebbek egy gereblyenyomnál, buzgón tekeregtek az ágyasok körül,melyek nem voltak nagyobbak egy-egy jókora szalmakalapnál, és csillagot, félholdat, háromszöget és kört formáztak,mind telis-tele elvadult virágok kusza szövevényével.

Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták



Itt állok a kapujában!





És ez a ház környéke, amit Gerry is láthatott: kilátás a ház mögül (itt sikerült hosszabban elüldögélni és magam elé idézni a kis Gerryt)


és az Aegil hotelhez tartozó étterem teraszáról:



további haszons információk a házakról angolul és az alábbi kép forrása itt

a Durrell család a sárga villában :)


– Itt Korfun – mondta Theodore, és szeme ragyogott a büszkeségtől – minden megtörténhetik.
137. oldal, A teknősbékadombok

Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták 




Még egy érdekes, híres személy talált itt békére a szigeten: Sissi, a királyné. Ő a kedvenc görög hőse, Akhilleusz nevére keresztelte el az itt építtetett palotáját, ide menekült, amikor elege volt az udvari intrikákból. 

Az Achilleon palota. Lawrence Durrell szerint rémes giccs, nekem a szobrok némelyikének kivételével tetszett. 


A kertben ott áll a királyné kádja is: hiszen abban az időben ő még nem fürödhetett a tengerben: minden reggel ide hozták neki a friss tengervizet. 


A palotában a királyné néhány ékszerének másolatát is kiállították. Ti melyiket hordanátok? :)





Bár sajnos komoly túrát nem sikerült tennünk a környéken, mégis észlelhető volt a fantasztikus állat - és növényvilág. A turistaövezet szélét alig hagytuk el, fantasztikus olajfa ligetek következtek: kardoslepkéből például nálunk is akad jópár, de közel se ennyi mint Korfun!


ez a kis gyomnövény is él nálunk, de soha nem ekkora! a máskor fél centis virág itt a duplájára nőtt. 


erre a különös hüllőre Sissi kastélyának parkjában bukkantam: 

hardun agáma (Laudakia (Stellagama) stellio)



Gekkót, bár azt hiszem láttunk este átszaladni a teraszon, de sajnos nem sikerült lefényképezni. Annál több volt viszont a mindenféle színes gyík: zöld és kénsárga volt az egyik, olyan élénk színekkel, mint egy műanyagfigura. A másik feje kék volt, zöld a háta és piros a hasa. Ez pedig, ami olyan rendesen pózolgatott nekünk, csíkos: 

a balkáni zöldgyík fiatal példánya. Ilyenkor látszik, miért kapta a trilineata fajnevet a zöld és kénsárga a kifejlett példány volt, ahogy ezeket később a Kétéltű és Hüllővédelmi Szakosztály egy munkatársától megtudtam :)



Amit nem sikerült lefényképezni: fekete éleshátúgyík, érdemes megnézni, állítólag Korfun gyakori és nagyon szép: http://www.euroherp.com/species/Algyroides_nigropunctatus/3/

Persze rengeteg kabócát is hallottunk, néhányat láttunk is. Lefotózni viszont csak ezt a szegény félszárnyú jószágot sikerült, de legalább meg tudom nektek mutatni, milyen is közelről:


Ez egy fecskefarkú lepke, nálunk sajnos megritkult, de azért még látni. Kicsit hasonlít a kardosra, de más a mintázata: anyukám szerint olyan, mint egy japán festmény. 


ez valami jószágnak a lárvabőre, kabócára tippelek: 


ez pedig egy helyi néni :) A turistás részeket alig fél utcányira magunk mögött hagyva ilyen idős hölgyekkel, meg tiszteletre méltó ortodox papokkal lehet összefutni. :) Szóval nem csak a képeslapokon léteznek, hanem egészen igaziak. 


Az utazás arra is jó volt, hogy apa még Korfun letöltötte az olvasójára a Családom és egyéb állatfajtákat, anya pedig itthon kezdett bele, szóval terjesztem az őrületet. :) Jelentem, én peidg három könyvet is elolvastam a nyaralás alatt: Jacqueline Wilson: Midnight című könyvét nyelvgyakolásnak szántam, angolul olvastam el és sikerrel! A történet sajnos nekem felejthető volt, a csábító borítója ellenére egyáltalán nincsenek benne tündérek, csak beszélnek róla. :( A népek meséi sorozatból a Dégh Linda (szerk.): Gonaquadate, a viziszörny című, indián meséket tartalmazó könyvet olvastam, ami bár a helyhez és a hangulatához nem illett igazán, de maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, jó kis mesék vannak benne! A "fő fogás" viszont a @dRen által kölcsönadott Lucy Maud Montgomery: A kék kastély volt, mert minden nyaraláshoz kell egy Montgomery, erre jöttem rá. :) 

Végezetül köszönöm szépen mindenkinek, aki hozzájárult valamivel az utazáshoz: a szüleimnek, akik magukkal vittek (mindenképpen!!), a molyoknak és a páromnak, akik kinyomozták az eperpiros villa helyét, létezését, és annak a régi-régi lakótársamnak, aki 2005 karácsonyára az Istenek kertje című könyvvel megajándékozott, megismertetve velem Gerald Durrellt és Korfut. :)



"De a rá váró gyönyörűségek - "a dicsőség, ami Göröghon volt, és a pompa, ami Róma" -, a kortalan Nílus, a Riviéra ragyogása, mecset, palota és minaret ellenére is jól tudta, hogy a világon nincs olyan hely vagy otthon, ami felérne a Kék Kastély varázslatával."

Lucy Maud Montgomery: A kék kastély





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése